Káva

Káva, a kistérség legészakibb települése Monortól 14 km-re, Pilistől 9 km-re fekszik, de Pándon keresztül haladva Nagykáta irányából (14 km) a 31. sz. útról is megközelíthető. A vízmosások és eróziós barázdák által létrejött völgyek közt húzódó településen a tölgy- és bükkerdők alatt olyan törpemandulás, ill. rét borította táj húzódik, ahol a környéken egyedüliként, a tavaszi hérics is tömegesen virágzik. (A község címerébe foglalt virág e szép, ritka növényt jeleníti meg.)

 

A középkori oklevelekben Kalwa és Kálna néven említett település neve a szláv eredetű "kalb" szóból származik, jelentése "sár". A falu határában, a Várhegy nevű dombon talált régészeti leletek bronzkori, földsáncokkal megerősített településről tesznek bizonyságot, a domb tetején álló egykori "földvár" területéről zsákszámra kerültek elő edénytöredékek, mindennapi használati eszközök, szerszámok. A XII. században a falu határában fekvő Zsigerpusztán a Szentföld védelmére alakult harcos rend, a templomosok építettek várat. A "vörös barátok" elnevezést a ruhájukon viselt nagy, vörös kereszt után kapták.

 

A falu első okleveles említése 1375-ben történt, birtokosai a Kálnai, majd a Kápolnai családok voltak. A XVI. század végén Tassy Pál birtokában volt a település, majd Halmy Gáborra és Ráday Györgyre szállott annak birtokjoga. A török hódoltság elejére néptelenné vált Káva 1725-ben a Fáy család által népesült be ismét, Bényéhez, Pilishez és Albertihez hasonlóan felvidéki evangélikus szlovákokkal. A betelepítés után a jobbágyok főként a hegyoldalakba építették sárral rakott, földből vert falú zsuptetejű házakban, míg földesuraik takaros, kis kúriákban éltek.

 

Káva festőien szép, hegyoldalakon húzódó utcái a falu közepén található széles térbe torkolva mind a mai napig megőrizték eredeti jellegüket, idilli falusi hangulatukat. A házak közül két kúria és két templom emelkedik ki. A Fáy család 1810-ben épített kuriáját Leleszi Kovách Gáspár, monori káptalani tiszttartó 1847-ben vette meg, a többszöri adás-vétel után ma a Polgármesteri Hivatalnak és az orvosi rendelőnek ad otthont, míg az 1830-ban, klasszicista stílusban emelt Puky kúria ma iskolaként üzemel. A szabadságharc idején még teljes egészében "tót" falu néhány évtized alatt vált "tótból elmagyarosodott kis községgé", de az evangélikus egyház dominanciája már a XIX. század elejére megszünt. E század elején a temető dombja alá katolikus, míg 1923-ban a falu másik oldalára (a régi, lebontott helyére) evangélikus templom épült. (A felekezeti kettőség a rendszerváltás után megalkotott új címerben is kifejeződik.)

 

Forrás: Juhász Andrea, Képes Katalin, Kovács Gábor, Hégely Péter (2000): Magyarország kisrégiói-Pest megye- A Monori kistérség (Veresegyház, Manila nyomda)

 

További információ:www.kava.hu



« vissza