Csévharaszt

Csévharaszt község Monorról a 4. sz. főútról közelíthető meg (5 km), továbbá műút köti össze Vasaddal (4 km) valamint Nyáregyházával (5 km). Az 1950-ben Pusztacsév néven újjászervezett község egy év múlva kapta jelenlegi nevét, melynek első tagja a "Csév" személynévből keletkezett, a "haraszt" pedig a terület tölgyes, bozótos jellegére utal.

 

A hazánk területének 24 %-át kitevő homokterületek egyik legszebb, legeredetibb foltja a Csévharaszt határában elterülő erdős sztyeppvidék. A mintegy 105 ha nagyságú csévharaszti (ős)borókás a homoki flóra jellegzetes képviselője. A homokpuszta gyepjeivel, pusztai tölgyes, gyöngyvirágos-tölgyes és borókás-nyáros állományaival 1939 óta áll természetvédelmi oltalom alatt. A csévharaszti erdő "felfedezése" az egyik legkiválóbb magyar botanikus, Kitaibel Pál (1754-1817) nevéhez köthető, aki itt találta meg, majd írta le a lilapirosvirágú tartós vagy pótharaszti szegfűt is. 1935. március 9-én Nagykőrös város képviselőtestülete, a polgármester kezdeményezésére úgy határozott, hogy a Pótharaszti-puszta egyes részeinek természeti emlékként való fenntartása, "ősi állapotban való visszahagyása tudományos szempontból is indokolt".

 

A védett területet 1962-63-ban légi felvételek segítségével térképezték fel, minek következtében a rekonstrukciós térképen mintegy 10 növénytársulási egységet különítettek el. Az ide látogató turistára, kirándulóra minden bizonnyal a legnagyobb hatást a hely névadó társulása a borókás-nyáras teszi, az országban ma már ritkaságszámba menő csödfű, kései szegfű, homoki ternye nyilván csak a botanikával foglalkozóak számára jelent felejthetetlen élményt.

 

A falu területén valaha két település is létezett, "Pótharaszt" első okleveles említése 1280-ra datálható. Az írott források tanulsága szerint a XIV. században Pótharaszt kifejezetten gazdag falunak számított, köszönhetően az innen nem messze futó kőrösi útnak, mely már a középkorban is fő kereskedelmi útvonalként szolgált. A település királyi adományként került a (Pót)haraszti család kezébe, mellyel együtt a falu vásárjogot is kapott. A család kihalása után (1484) a török hódításig nagylucsei Dóczi Orbán egri püspöké majd örököseié lett a terület, később a többi településhez hasonlóan Pótharasztra is a pusztulás sorsa várt. A pusztává vált falu területét a török kiűzetése után Nagykőrös városa vásárolta meg, majd vonta sokévtizedes közigazgatási fennhatósága alá. A szomszédos Csév falu a középkorban a Nyáryakkal rokon Csévi család birtokában majd török tímár- és ziamet birtokosok kezén volt.

 

Csévharaszt határában a "Pusztatemplom" dűlőút mellett áll az a XV. századi templomrom, melyre a sokévszázados lassú pusztulás és pusztítás után a néhány éve elvégzett szakszerű feltárás majd a műemléki helyreállítás eredményeként minden bizonnyal fokozottabb megbecsülés vár. A homokkőből álló egykori templomnak ma már csak a nyugati fala áll, felül egy kerek kőkeretes ablakmaradvánnyal, sarkán két átlós irányú támpillérrel. Az ásatások külön érdekessége volt, hogy a feltárt falak alatt egy korábbi templomot is találtak, melynek köveit az új templom építésekor nyilvánvalóan felhasználták. Feltételezések szerint a régebbi templom még az Árpád-házi királyok idején, több, mint hétszáz évvel ezelőtt épülhetett! A két templom körül temető húzódott, az azt határoló temetőárokba pedig a még megkereszteletlen, újszülött csecsemőket, a bűnözőket, a közösségből kitaszítottakat temették. A rom mellett nemrégiben kialakított padokkal övezett emlékhely kellemes kirándulóhelyként szolgál mind a helyiek mind pedig az idelátogató vendégek számára.

 

Forrás: Juhász Andrea, Képes Katalin, Kovács Gábor, Hégely Péter (2000): Magyarország kisrégiói-Pest megye- A Monori kistérség (Veresegyház, Manila nyomda)

 

További információ:www.csevharaszt.hu



« vissza