Bénye

Bénye egy északról és délről 20-30 méteres dombokkal övezett kelet-nyugati irányú völgyben fekszik. A Bényét övező dombokat, dűlőket, völgyeket a köznyelv és a szájhagyomány különféle nevekkel illeti: Melegvölgy, Kisasszonyvölgy, Papphegy, Csillaghegy, Kishegy, Öregkertek, Pipis, Dolina, Templomhegy. Ez utóbbi, a község Káva felé eső részén kiemelkedő dombocska, nevét egy, a XVII. század elején elpusztult templom alapján kapta. A templom romjai még az 1900-as évek első évtizedeiben is láthatóak voltak.

A falu Káva felé eső részén végzett régészeti feltárások arra utalnak, hogy a terület már a bronzkorban is lakott lehetett, a határban talált urnák és római pénzek tanúsága szerint pedig a hely a rómaiak idejében is lakott volt.

Bénye neve feltételezhetően a Benedek személynévből származik és az elnevezés alapján az ország egyik legrégebbi falujának tekinthető. A Benedek, Bene, majd Bena helységnevek már 1086-tól használatban voltak, majd mind gyakrabban fordult elő a Bény, Bénye alakzat. Ma ismert a Gyöngyös melletti Bene-völgy, a Bereg megyei Bene, a Hont megyei Bény, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Erdőbénye, Legyesbénye, a Kis-küküllő megyei Magyar-Bénye. Hogy kit takar a név, ma már megállapítani nem lehet, de vélhetően a települések első birtokosa a falvak névadója.

A település első okleveles említése 1368-ra datálható, amikoris a budai káptalan I. Lajos parancsára jelenti, hogy Cegléd határjárása megtörtént, ezzel együtt a terület a Bényei család birtokába került. Bene birtokot és tartozékait 1437. márciusában Budán kelt levelében Albert Király Rozgonyi Istvánnak adományozza. A néhány évtizedes lassú fejlődés után a Mohácsi vész következtében - hasonlóan a környékebeli falvakhoz - a település gyors hanyatlásba kezdett, majd a Budáról kicsapó, portyázó török seregek támadásainak következtében hamarosan teljesen el is pusztult. A megmaradt néhány család a környékbeli mocsárvilágban és erdőségekben lelt menedéket - "Benje puszta ráják nélkül" írták róla 1580-ban, majd néhány év múlva mint szultáni hász birtokot jegyezték fel.

Az elnéptelenedett falut 1714-ben kezdte meg Fáy Mihály felvidéki evangélikus szlovákokkal újratelepíteni, minek eredményeképpen néhány évtizeddel később már 75-80 család lakott a faluban. Bénye később a Patay és Szepessy családok birtokába került. A falu első pecsétje 1720-ból való, az alapító ősök névsorát is tartalmazó első írásos dokumentum az újból benépesült faluról pedig 1730-ból maradt ránk. A szlovák lakosság a szülőföld kulturáját, vallását igen, építészeti stílusát azonban nem hozta magával. Házaikat a helyi adottságoknak, a szomszédos falvak stílusának megfelelően alföldi magyar jellegel húzták fel. A betelepült lakosság a dimbes-dombos földeket két részre osztotta - az egyik részt pihentette, a másikat művelés alá vonta. A településen jelentős volt a háziipar, különösen a kenderfeldolgozás. Mivel legelő kevés volt, a bényeiek Káva és Pilis-puszta között voltak kénytelenek bérelni földeket.

Az egyre gyarapodó lakosság amint csak tehette hozzákezdett a saját templom megépítéséhez. A falu közepén álló, részben bekerített, homlokzati tornyos, egyhajós, copf stílusban épült templom alapkövét 1784 májusában tették le, a templom felszentelésére 1794. május 10-én került sor. A torony három harangját 1876-ban, a kor elismert harangöntője, a budapesti Walzer mester készítette el. Az 1787-től latin, ill. szlovák nyelven vezetett születési anyakönyvek érdekessége, hogy abban kerültek bejegyzésre a bényeieken túl, a környékbeli falvak (Káva, Pánd, Gomba, Irsa, Monor) evangélikus lakosai is.

Általánosan elmondható, hogy a betelepülés után a birtokaprózódás következtében folyamatos elszegényedés indult meg, a XX. század elejére a családok túlnyomó része már mindössze 3-4 holdon gazdálkodva volt kénytelen valahogy megélni. A nagy kollektivizálások idején, 1959 március 21-én, 1250 ha-on 294 taggal jött létre a Népfront MgTsz, majd miután1973-ban Gomba-Bénye-Káva szövetkezetei egyesültek, felvették a Fáy András MgTsz nevet, a székhely Gomba lett. 1993. február 1-től a szövetkezet több részre oszlott, az új egységek nem községenként, hanem tevékenységenként szerveződtek újra. Jelenleg meghatározó a Fáy András MgTsz tevékenysége a község területén, e mellett megfigyelhető a kis gazdaságok megerősödése is. A községben több száz évre nyúlik vissza a szőlőtermesztés, ma Bénye Gombával 351 ha területen közös hegyközséget alkot, a Kunsági Borvidékhez tartozik.

A község fontosabb rendezvényei a szeptember 30-i Falunap, ahol szüreti felvonulás, majd bál kerül megrendezésre, valamint az immár több éves hagyománnyal rendelkező községi borverseny. Hagyományteremtő céllal rendezték meg 1999-ben a Póni fogathajtó versenyt.

A Millennium alkalmából több elképzelése van a településnek: ünnepi, kulturális és sportrendezvények helyszínei kerülnek kialakításra, mint a Szoborkert, ahol a központi ünnepségen Szent István szobra kerül leleplezésre, ill. a Dolinában szabadidő eltöltésre alkalmas terület, továbbá park-játszótér. A Falunapon a Hegyközség tagjai Vince szobor állításával tisztelegnek a bényei szőlőültetvények védőszentjének.

Forrás: Juhász Andrea, Képes Katalin, Kovács Gábor, Hégely Péter (2000): Magyarország kisrégiói-Pest megye- A Monori kistérség (Veresegyház, Manila nyomda)

További információ: www.benye.hu



« vissza