Pilis

A kistérség alközpontjának tekinthető Pilis a 4-es számú út mentén fekszik, közvetlen műút köti össze Monor mellett Kávával, Nyáregyházával valamint Albertirsával is. A Budapest-Cegléd-Záhony vasúti fővonalon saját vasútállomással rendelkező község jó közlekedési adottságaihoz az M5-ös autópálya közelsége is hozzájárul.

 

A település a Gödöllői-Ceglédberceli-dombság és a Duna-Tisza közti homokhátság találkozásánál helyezkedik el. A község északi részén a felszínt nagyobbrészt lösz, ill. löszös homok, kisebb részben futóhomok fedi, melyeken löszös és agyagos, zömében jó minőségű talajok alakultak ki. A területet eróziós barázdák és vízmosások szántották fel, sok a fiatal meredek lejtő, mély bevágású völgy. Pilis nyugati, déli részének síkvidéki felszínét alkotó futóhomok kialakulása az ősi Duna hordta törmeléknek köszönhető. Itt ered a hazánkban igen ritka síkvidéki források egyike, a Tiszába igyekvő Gerje-patak, melynek forrásvidéke a környék megkülönböztetett természeti értéke.

 

A község nevének eredetére több elképzelés, magyarázat is van. Az egyik megközelítés szerint a település nevét a honfoglaló magyarsággal együtt betelepült Pylis nemzetségtől kapta, amire bizonyos okiratok is utalnak, egy másik elképzelés szerint viszont a szerzetesek ismert hajviselete - a pilis - adta a község nevét, megint mások úgy vélik, a szláv eredetű szó kopasz, növényzet nélküli helyet jelent. A múlt században még négy település viselte a Pilis nevet, ám az 1900-as rendezés óta csak e község a név birtokosa.

 

Pilis környéke gazdag régészeti lelőhelynek tekinthető, feltártak bronz- és vaskori leleteket, II. századból való szarmata halomsírt, továbbá avar és honfoglalás-kori sírokat is.

 

A település első okleveles említése 1326-ban történt, amikoris "a budai káptalan előtt megjelenik Pylisi Pous fia - Pető. Maga és testvére nevében örökölt Pylis birtokának egy részét - a Szentlélekről elnevezett templommal együtt - leánynegyed címén átengedik nővérük gyermekeinek: Töreki János, Miklós és Gergelynek...". Az 1965-ben végzett ásatások során feltárták az említett templom alapjait és néhány támfal részletét, a földből előkerült emberi csontok, ezüstpénzek pedig feltételezik, hogy a templom mellett temető is lehetett. Az önkormányzat által 1996-ban létesített Milleneumi emlékparkban a középkori templom helyén ma egy óriás fakereszt állít emléket a régmúlt időknek.

 

A község első ismert birtokosai, a Pylisi család és rokonai után a Pilis rövid ideig királyi birtokba került, majd több évszázadon keresztül a Szilassy család lett a falu legfőbb hűbérese. Az 1453-as királyi adományozás után 1562-ben I. Ferdinánd Vicmándi Tamást, Gáspárt Meleg Boldizsárt valamint Szilassy Györgyöt az őseik által bírt birtokokban, új adomány címén birtokosként megerősítette.

 

A falu a török időket a legutolsó évekig átvészelte, a XVII. századi harcok során azonban elpusztult és hosszú időre lakatlanná vált. Pilis török földesurai timár-birtokosok voltak, a fennhatóságuk alatt élő 10-15 család többnyire földművelésből, állattartásból élt, de többen méhészkedéssel, szőlőműveléssel is foglalkoztak. Az 1690-es országos összeírásban a Fáy család birtokában lévő falu, mint puszta szerepel.

 

Az újbóli benépesülésre egészen a Rákóczi-féle szabadságharc leverését követő időkig kellett várni, amikor az országban valóságos népvándorlás indult meg a sűrűbben lakott felvidéki települések felől az Alföld lerombolt falvai felé. Pilis újratelepítése Beleznay János nevéhez köthető, aki előbb Rákóczi kuruc seregeinek egyik kiváló tisztje volt, majd a Császár szolgálatába szegődött. Az örökösként jelentkező Beleznay Pilisre kerülve megépítteti szép, emeletes kastélyát (a mai Beleznay-Nyáry kastélyt), majd feleségével, a dúsgazdag Grassalkovich Annával személyesen mennek a Felvidékre betelepülőket toborozni. A Nyitra megyei Ürmény községben (ahol Beleznayék házasságukat is kötötték) 1722. május 24-én írják alá azt a megállapodást, melyben részletesen rögzítik a betelepülők és földesuruk viszonyát, a jogokat és kötelességeket. A megállapodás után megindul a tömeges betelepülés mindenekelőtt Ürményről és környékéről, míg 1728-ban 43 családot írtak össze, addig 1760-ban már 178 jobbágy-, és zsellércsalád lakta a települést.

 

A betelepülés utáni első évben az evangélikus egyház a pusztai csárdát a földesúrtól megvásárolva megalapította a település szlovák nyelvű elemi iskoláját is, mely az évtizedek múlásával azonban folyamatosan kinőtte önmagát, így az 1913-as bővítések után az egyház a nagy költségek miatt kénytelen volt az iskolát állami kezelésbe ajánlani.

 

A császárhű Beleznay család kapcsolata a bécsi királyi udvarhoz példaértékű volt, a Beleznay-huszárok sokszor siettek Mária Terézia megsegítésére. (Például 1742-ben Beleznay János Brünn alól kiverte a poroszokat, majd részt vett a rajnai és a belgiumi hadjáratokban is.) Ennek tudható be az a feltételezés is, hogy amikor a királynő és férje 1751 augusztusában látogatást tett Gödöllőn a Grassalkovich kastélyban, a vizit után Pilisre is elmentek, meglátogatni az admirálist. ( A községben a mai napig él a monda, miszerint a Gödöllő-Pilis közti utat - nyár révén - sóval hintették be annak érdekében, hogy a Királynő lovasszánon utazhasson!)

 

Beleznay János fiai, Miklós és Mihály 1771-ben építették meg a ma már romos állapotú ún. "Beleznay kastélyt", ezzel együtt a másik épület a Nyáry család birtokába került. Miklósról érdemes megjegyezni, hogy nem csak kiváló katona, egyben pedig a protestánsok lelki vezére, de feleségével együtt az irodalom és a tudomány bőkezű támogatója is volt. Podmaninczky Annamária pesti villájában télen, pilisi kastélyában pedig nyáron működött irodalmi szalon. Beleznayné meghívására visszatérő vendége volt Pilisnek Kármán József is, aki a kastély könyvtárában, az ún. "Kármánszobában" írta meg számos művét, köztük kora egyik legmeghatározóbb alkotását, a Fanni hagyományai-t. Miklós az ellenreformáció időszaka után nagy érdemeket szerzett a türelmi rendelet kikényszerítésében is, ezért írta Kazinczy Ferenc - aki személyesen ismerte őt - egy helyütt, hogy "Beleznayt úgy nézték a protestánsok, mint valamely új Mózest..." A türelmi rendelet kihirdetése után, 1776-ban kezdődhetett meg a színtiszta evangélikus falu templomának építése is, a felszentelés után három évvel (1787) megépült a torony, ill. a templom alatt a Beleznay család kriptája.

 

Mihály fia Sámuel 1800-ban az uralkodótól bárói rangot kapott, öt év múlva pedig gróf lett. Beleznay Sámuel kérelmére még ebben az évben I. Ferenc császár heti vásártartási jogot, ezzel együtt pedig mezővárosi rangot adott Pilisnek. Ezen túlmenően azonban a gróf nevéhez nem sok jó fűződött, valóságos terrorban tartotta a falu lakosságát. "Uralkodása" néhány éve alatt a majd kétezer fős mezőváros lakosságának mintegy negyede keresett ideiglenesen máshol

 

menedéket. A gonoszságáról híres Sámuellel végül hasonló tulajdonságokkal "megáldott" fia végzett egy családi viszály folyamán, akit tette miatt előbb börtönbe vetettek, majd kivégeztek,

így megszabadítva Pilist a rossz emlékű Sámuelektől. Néhány évtized múlva azonban széthullt a hatalmas Beleznay-birtok is, a híres kastélyba a XIX. század közepén Báró Nyáry Antal koronaőr költözött be.

 

A reformkor szellemisége mindenekelőtt Sárkány Sámuel, a bányai egyházkerület püspöke által jutott el a pilisiekhez, aki nem pusztán nagyhatású szónoklatai miatt vált elismertté, de tudott volt baráti, jó kapcsolata Petőfi Sándorhoz is, aki többször fel is kereste volt aszódi szobatársát pilisi otthonában. A szabadság eszméitől átitatott beszédei hatására Pilisről 207-en csatlakoztak Kossuth seregéhez. A neves prédikátor nevéhez fűződik Petőfi Istvánnak esküvői szertartása is, nemzetünk nagy költőjének öccse ugyanis Pilisen kötött örök hűséget Gaylhoffer Antóniával. A császári főrendnek kinevezett Sárkány Sámuel evangélikus püspök egyik legjelentősebb szónoklatát azonban Kossuth temetésén, 1894 április 1-én Budapesten mondta el.

 

Miután a Nyáry család megvásárolta a Beleznay birtok jelentős részét, lezárult az úrbéri-per (1847), valamint országosan kihirdették a jobbágyfelszabadítást, a faluban meghatározóvá a paraszti középbirtok (5 és 100 ha között) vált. Ezzel együtt a legnagyobb földbirtokosoknak számító Nyáry, Gubányi és Liebner családok mintegy 700-1000 ha területen gazdálkodtak.

 

A dualizmus korszakában Pilis egyik legkiemelkedőbb alakja Gubányi Károly (akinek édesapja örökölte meg a Beleznay kastélyt), nem pusztán nemzetközileg elismert mezőgazdasági szakember és vasútépítő mérnök, de kiváló író és nagy utazó is volt (bejárta Kínát és Ausztráliát is). Emlékét ma is őrzi az a Dolinában található ún. ikerfenyő, mely Pilis egyik jelképe, továbbá a tervek között szerepel a hajdani gyümölcsöskerthez tartozó, ma már azonban romos állapotú pince újjáépítése.

 

Hasonlóan más településekhez a századforduló idején Pilisen is fellendült mind a gazdasági, mind a kulturális élet, az ekkor alapított népfőiskolán maga Móricz Zsigmond is tartott előadásokat. Ezidőtájt Pilis másik híres szülötte Schumajer Róza olyan irodalmi szalont (a rossz nyelvek vöröslámpás házként emlegették...) vezetett Pesten, melyett a korabeli művészeti, politikai elit előszeretettel látogatott. Közismert volt Krúdy Gyulához fűződő barátsága is, az író a Vörös postakocsi című művével részben neki állított emléket.

 

Az első világháború után felgyorsuló polgárosulás évtizedeiben többek közt a Gazdakör, az Ipartestület, az Úri Kaszinó valamint a cserkész mozgalom adta meg a társasági élet kereteit. A rendszerváltás után több egyesület ezek hagyományán alakult újjá.

 

A háborúban a község komoly kárt nem szenvedett, a bevonuló orosz sereg azonban a Beleznay kastélyt katonai kórházként üzemeltette, a Nyáry-kriptát feldúlta, az abban lévő 12 koporsó pedig nyomtalanul eltűnt!

 

1956-ban a forradalom heteiben Nemzeti Bizottság szervezte meg a település ellátását, szerencsére komolyabb fegyveres harcok nem alakultak ki.

 

A Kádár-korszak szürke hétköznapjaiba vittek színt azok a cserkészhagyományokra épülő nyaranta megrendezésre kerülő szabadtéri zenés előadások, melyek keretében számos országosan ismert társulat, színész, énekes kereste fel Pilis községet.

 

A rendszerváltásig Nyáregyházával adminisztratív egységet alkotó település az 1970-es nagy közigazgatási átszervezés következtében kapta meg az ügyei intézéséhez nagyobb jogkört biztosító nagyközségi rangot. Pilis, mint régi mezőváros nem tud és nem is akar elszakadni attól a gondolattól, hogy valaha elnyerje a városi rangot, ugyanakkor tisztában van azzal, jelenlegi gazdasági és humán erőforrásai még nem érik el az elvárható szintet.

 

A rendszerváltás óta eltelt évek a település folyamatos fejlődéséről tesznek tanubizonyságot. Mind a gazdaság szerkezetében, mind a társadalmi és kulturális életben elindult folyamatok egy olyan polgárosult Pilis képét vetítik elő, mely vonzó lakóhelyet tud nyújtani polgárai számára, s mely sikeresen képes kapcsolódni a hazai és nemzetközi trendekhez.

 

Pilis az idegenforgalom fellendítésénél egyaránt támaszkodik történelmi emlékeire, kulturális és természeti adottságaira, valamint újonnan létrehozott látványosságaira.

 

A nagy kiterjedésű park közepén álló Beleznay-Nyáry Kastély nem pusztán a község nevezetes műemléke, de a megye egyik legrégibb kastélya is. A község másik Beleznay-kastélya az 1771-ben készült egykor patkó alakú, részben emeletes saroktornyos épület sajnos ma már csak romos állapotban tekinthető meg, ugyanakkor a jövőben várhatóan fokozottabb szerephez jut mindkét történelmi épület. A község élénk vallási életét mutatja, hogy a megye legnagyobb (1000 férőhelyes) műemlék jellegű evangélikus temploma rendszeresen fogad testvér-gyülekezeti csoportokat is, melyeket a gyülekezet tulajdonában lévő vendégházban tudnak elhelyezni. A templomkertben több emlékmű is található.

 

Pilis idegenforgalmi nevezetességei közül kiemelkedik a Gerje patak forrásának elmúlt években újjávarázsolt területe. A folyamatosan bővülő pihenőparkban 2000-ben adják át a "Milleneumi Emlékparkot", mely összefüggő egységet fog képezni az 1996-ban kalakított "Millecentenáriumi Emlékparkkal". Az 1999-ben átadott - mintegy 2 ha-os - ún. "jóléti tó" nyáron csónakázási, télen korcsolyázási lehetőséget nyújt a helyiek, ill. az idelátogató vendégek számára, de a közelben horgásztó is lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra. Az önkormányzat a mintegy 20 ha-os területet helyi természetvédelmi területté nyilvánította, távolabbi célként pedig kitűzte az országos

 

Forrás: Juhász Andrea, Képes Katalin, Kovács Gábor, Hégely Péter (2000): Magyarország kisrégiói-Pest megye- A Monori kistérség (Veresegyház, Manila nyomda)

 

További információ:www.pilis.hu



« vissza