Gyömrő

A Gödöllői-dombság peremének lankáin fekvő, több, mint 700 éves település polgárai fokozott várakozással tekintenek a millennium évfordulója elé - a büszke és nagymúltú Gyömrő lakossága a várossá avatásra készül. A gyömrőiek tudatában lényegében a XX. század eleje óta él, hogy Gyömrő nem egy település a sok között, hanem az egy olyan térségi központi szerepkörrel bír, melyet a szomszédos települések is elismernek sőt igénylik azt. A városi rang megszerzése nemcsak a tényszerűen már évtizedek óta létező központi szerepének, hanem a nagyközség gazdasági, infrastrukturális és szellemi életének is igazi elismerése lenne.

 

A főváros aglomerációjába tartozó, mind közúton, mind vasúton kiválóan megközelíthető település mára, hasonlóan a fővárost övező számos településhez alapvetvetően kertvárosi jellegű. A dombokkal övezet, hulllámos felszínű Gyömrőt széles, nedves rétekkel övezett kis patakok keresztezik. A völgyekben a felszínhez közel lévő talajvíz helyenként forrásként tör a felszínre táplálva így a nyaranként rendre kiszáradó, lápos, vizenyős területeken csörgedező kis patakokat. A 20-as évek elején Gyömrőy Aurél téglagyárát is ilyen, földből feltörő víz öntötte el. A lebontott gyár helyén tó alakult ki, majd a víz gyógyhatását (érelmeszesedés, reuma ellen) felismerve Dr. Okolicsányi Kúti Dezső a területet megvásárolta és strandfürdőt nyitott. A páratlan szépségű tófürdő amellett, hogy alapvetően meghatározta a község központjának jellegét, Gyömröt egyben új fejlődési pályára is állította. Üdülőházak, éttermek, cukrászdák, sportpályák épültek, hétvégeken pedig különvonatok indultak a fővárosból, melyek az újonnan létesített "Gyömrő-Tófürdő" megállónál tették ki a kikapcsolódásra, pihenésre érkező vendégeket. A parkkal övezett páratlan szépségű 3 ha területű természetes tófürdő közvetlen szomszédságában található a környékbeliek másik kedvelt horgászvize, az un. Halas-patak által táplált Tőzeges-tó. A központ nagy parkja, tavai és sportpályája mellett található a reprezentatív megjelenésű községháza, mögötte az egykori gyömrői járás főszolgabírói hivatalával valamint a település mindennapjait meghatározó intézmények, irodák, bankok, üzletek.

 

Gyömrő területe az őskor óta lakott. Rézkori leleteket találtak a lucernás dűlőben, virágzó bronzkori kultúra jeleire pedig egy feltárt égetőkemence, egy urnatemető és számos egyéb töredék utal. A római Birodalom emlékét ma is őrzi az a kőhíd, melyről a legenda úgy tartja, hogy a rómaiak őrtoronyból vigyázták a hazánk egyik legrégebbi országutjának, a híres Pesti útnak e szakaszát. Gyömrő már az Árpád-korban virágzó település volt, irásos dokumentum először 1274-ben említi. A település neve személynévből keletkezett, jelentése vélhetően a török eredetű "kömür" (magyarul szín) fogalomból ered, bár más eredeztetés szerint a "gyömöre" a török-tatár és csuvas nyelvekben előforduló "jömör" (rontani, pusztítani) szóból származik.

 

A XIII.-XIV. században helyi nemes családé a birtok, majd 1440-ben Bothos Péternek és testvérének adományozza Erzsébet királynő a területet, amit egyeneságú utód hiányában Mátyás Király 1458-ban Rozgonyi Sebestyén főlovászmesternek juttat. Ezidőtájt Gyömrő egyik területe, az un. "Szekeresek hegye" pihenőhelyéül szolgál a Pestről Szolnokra tartó kereskedőknek.

 

A török adószedők kimutatása szerint Mohács után évről-évre kevesebb a falu lakossága: az első évtizedekben 20-25 család lakta, ám 1597 és 1626 között lényegében lakatlanként jegyzik a környéket, a falu lakossága többnyire a környező mocsárvilágban lelt menedéket. A török elől a Tápió mocsárvilágába menekült néhány száz fős helyi lakosságot a XVI. század közepe táján Szegedi Kis István prédikátor református hitre téritette. ( A református egyház dominanciája lényegében a XX. századig fennmarad.) Az ismét benépesült falut 1690-ben a török felégeti, így újabb öt év kell ahhoz, hogy a falu lakottnak legyen tekinthető. A török kiűzése után a betelepülés gyors ütemben halad, a XVIII. század elejére mintegy 100 család lakja.

 

Gyömrő történetének talán legfényesebb napja 1705 július 3-ára datálható, amikoris II. Rákóczi Ferenc fejedelem elmondja híres beszédét a Budára induló tiszántúli ezredeinek. A vezérlő fejedelem előző éjszaka megfogalmazott beszéde nemcsak a szabadságharc nemes céljairól, hanem népe hanyatló harci kedvéről, bizonytalan jövőjéről is szólt. A Mányaréten kiadott híres pátensében ostorozta a kishitűséget, ezzel együtt azonban egy időre erőt és hitet öntött katonáiba. Az egyetlen kézirásban megmaradt teljes művének másolatát és teljes szövegét a Tájházban lehet megtekinteni, az egykori történelmi esemény színhelyén pedig emlékoszlop állít örök emléket a kuruc seregek vezérének.

 

A település első viaszpecsétje 1711-ből való, az 1714-ből ránk maradt pecsétnyomón pedig kivehető a címer motivumai között a paraszti világ gondolatvilágában központi helyet elfoglaló ekevas, csoroszlya, melyeket egy stilizált növényi ág vesz körül.

 

Azzal, hogy 1732-ben az erdélyi Teleki család református ága birtokot szerez Gyömrőn, a falura igazi fellendülés köszöntött be. Ezt támasztják alá azok a tények, hogy a falu a környék toborzó központjává válik, illetve, hogy olyan jelentős személyiségek fordulnak meg sorra a településen, mint Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kazincy Lajos, Vörösmarty Mihály, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, Wartesleben Ágoston, Kazincy László, Kovács Mihály. Többen nem csak átmenetileg tartózkodnak a faluban, hanem hosszabb-rövidebb ideig itt is élnek. A Teleki család kiemelkedő alakjai voltak Teleki József, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke valamint Teleki László, Kossuth Lajos párizsi nagykövete, az emigrációban pedig helyettese. A szabadságharc leverése után meghurcolt Teleki gyömrői családi kastélyába visszahúzódva írta meg "Kegyenc" című drámáját, mely a Bánk Bán mellett a kor talán legjelentősebb alkotásának tekinthető.

 

A XIX. század végéig a lakosság elsősorban földműveléssel foglalkozott, a faluban élő kis- és középbirtokos parasztság mellett azonban egyre több kisiparos és kereskedő is megjelent. A településen ezidőtájt a fejlődés számos jele figyelhető meg, amit a vasút térnyerése méginkább generál: 1882-ben megépül a Budapest - Újszász -Szolnok - Arad - Brassó vasútvonal, 1890-ben Gyömrőy Aurél téglagyárat és malmot építtet, majd Gr. Teleki Tiborral keskeny nyomtávú vasut sínpárat fektetnek le a téglagyár és a vasútállomás között. Gyömrőy Aurél birtokából 1000 kat. holdat felparcelláz, melyből 3000 telket mérnek ki. Munkahelyek teremtődnek, gombamódra szaporodnak a lakóházak az új telepeken (Mária-, Klotild-, Erzsébet-, Horváth-telep), intézmények sora épül meg.

 

A fejlődés jelentős részben a Teleki családnak volt köszönhető. A mai Teleki kastély helyén már a XVIII. században kastély állott, mely azonban 1835-ben gyakorlatilag teljesen leégett. A ma a Pest Megyei Gyógypedagógiai Intézet kezelésében álló neoklasszicista stílusban épült kastélyt 1847-ben Gr. Teleki Sámuel építette Hild József tervei alapján. A szimetrikus elrendezésű épülettömb homlokzata 4+3+4 tengelyes, két szintet összefogó középrizalitjának négy oszlopa hordozza ionizáló oszlopfejezeteit.

 

A századfordulót követő fellendülésnek, ill. Gr. Teleki Tibor fáradhatatlan munkájának köszönhetően 1913-ban a Monori Járásból kiszakadva megalakult a Gyömrői Járás. A székhelytelepülés mellett Ecser, Maglód, Mende, Péteri, Tápióság, Tápiósüly, Úri tartoznak az új közigazgatási egységbe. A járási és községi közigazgatást az ófaluból a község központjába helyezik. 1936-ban új községháza, 1937-ben új járási székház épül.

 

Az ide látogató vendégek a természeti értékek mellett számos kulturális értékét is felfedezhetnek Gyömrőn. A már említett, neoklasszicista stílusban emelt műemlék Teleki kastélyt övező parkot ma is szép fák, bokrok díszítik, a nagy kastély közelében pedig további két, 1830 örül emelt kisebb kastély is megtekinthető. Az ófaluban található Nepomuki Szent János tiszteletére 1777-ben emelt, Copf stílusú katolikus kistemplom tervezője és építője Fellner Jakab. A katolikus templom közelében áll a falu híres református temploma, mely jelenlegi formáját 1928-ban kapta. A templom nevezetessége a carrarai márványból készült belső dombormű, a "Búslakodó Géniusz" (1812), Antonio Canova világhírű neoklasszicista szobrászművész alkotása. A relief középső részén álló hamveder mellett babérral koszorúzott, kezében fáklyát tartó géniusz ül, jobb karjára borulva, a dombormű két szélén pedig babérkoszorúval övezett kard, ill. pálmaág utal a Széki Teleki grófi család valamint az Exteni Warteslében család dicsőséges múltjára.A templom kegytárgyai közül említésre méltó a Kókuszkehely, melyet a Teleki család ajándékozott a gyömrői református gyülekezet számára.

 

Gyömrőn járva érdemes felkeresni a Gr. Teleki u. 47 sz. alatt álló Tájházat is, mely néprajzi, helytörténeti és időnként képzőművészeti kiállítások helyszíne.Az 1840-es években készült épületet széleskörű lakossági összefogással 1983-ban nyitották meg. A Tájház egyben a község lelkes patriótái által 1954-ben, Pest megyében elsőként létrehozott "II. Rákóczi Ferenc falumúzeum" utódjának is tekinthető. A Tájháztól nem messze, a Mányaréten található a Rákóczi emlékoszlop, a temető irányába indulva pedig a római kor emlékét idéző kőhidat tekintheti meg a látogató.

 

Térkép és a helyiek útbaigazításával szép kirándulóhelyet találhatunk az un. Leányvár közelében, Tűzbereken, ahol egy helyi művész alkotása, a "kőtojás" idézi fel a környéken egykor jelentős túzokvilágot.

 

Forrás: Juhász Andrea, Képes Katalin, Kovács Gábor, Hégely Péter (2000): Magyarország kisrégiói-Pest megye- A Monori kistérség (Veresegyház, Manila nyomda)

 

További információ: www.gyomro.hu



« vissza